Kezdet

Minden történet főhőse különc, ezért sem kezdem én is ezzel. A könyvekben minden az írón múlik. A szereplők, a változások, a végkifejlet. De a valóság egy mérleg, melynél nem láthatod előre merre is billen az életed és, hogy mi is lesz a vége.
Az életem egyik nagy változása, egy igen meghatározó eseménye, amikor elváltak a szüleim. Két éves voltam akkor, nem emlékszem másra, mint a házunk zöld kerítésére. Nem volt botrány, egyszerűen csak ki szerettek egymásból. Én sem voltam tervben azelőtt, hisz anyám még csak egy 16 éves szakmusnkás tanuló volt. Én anyával éltem tovább, de nem telt el egy év sem és megjelent a nevelőapám, aki újabb fordulóponttá vált az életemben.
Nem volt probléma, egészen addig míg meg nem születtek a testvérek. " F " lánya ként nevelt, de nem valami jó neveltetést kapott. Az ő szüleinél laktunk az első pár évben, és megszületett a legnagyobb húgom "K". Semmiben sem hasonlítunk egymásra a szem színünkön kívül. Ő szőke, én barna. Ő akaratos, én nem törődöm. A mama, azaz F anyja nyíltan kimutatta mennyire nem tart a család részének és szinte levegőnek nézett, kivéve akkor persze, ha valami baj volt vagy csak úgy egyszerűen elborította az agyát a szesz. Anya persze házisárkányhoz méltón kiállt mellettem mindenféle helyzetben, de ez a helyzet is a mai énem kialakulásának egyik lépcsője volt.
Idővel elköltöztünk egy erdőben lévő kis kuckóba, ami még ma is a legkedvesebb otthonom volt. Távol más emberek süketeléseitől, a virágok, a fa tetejére épített kis házak körében békésen éltem ott gyermek éveimet. De csak amíg el nem jött az iskola. A sulis éveimhez képest az óvodában egy ördög voltam, bár csak a nevelőkkel. Már gyerekként is tudtam mi a helyes mi nem. Az olyanokkal játszottam, akik megérdemelték, akik nem szekáltak másokat és megvédtem, azokat, akik nem tudták magukat. Ilyen szinten még mai napig is anyáskodó vagyok, bár ez a sok testvér listájára írható.
Végül eljött az iskola korszak. Új hely, új élet, egy új otthon szemezett velem. Ekkor voltam 7 éves. Mivel nem 3 hanem 4 évet töltöttem az oviban idősebb voltam az osztályomnál, ez pedig később is csak nő majd.
Mindig is könnyen barátkoztam, ahogy a statisztika is kimutatta alkalmazkodó vagyok, ez pedig teljesen igaz rám. Elfogadom a kialakult helyzetet és a magam képére alakítom, hogy nekem is megfeleljen, így éltem eddig is és szerencsére nem sok konfliktusba kerültem, de ha kerültem is, nem maradtam alul. De ez majd következőleg...

Köszönöm az olvasást!